Az Utapau bolygó hatalmas vízgyűjtői. Sok mély verem, sziklás oldal, és a vermek oldalára épített települések. Talán voltak helyek a bolygón, ahol szép volt a vidék, de a Birodalom itteni bázisa egy iszonyúan ronda, és egyhangú helyre épült. A bolygó lakói is eléggé furcsán néztek ki. Voltak magas és vékony, látszatra húsevő arisztokraták, és szolgaféle, alacsony tömzsi lények. Kyle hadnagy, a Birodalom egyik mérnökhadnagya, nem volt fajgyűlölő, nem is tartotta magát annak. Ő csak azt csinálta, amit értett, és valahogy bekerült a seregbe, igaz, nem a katonai, hanem kisegítő ágazathoz. És szerette is a munkáját. Javítani a kisebb nagyobb dolgokat, nem kell harcolni, és mivel a mérnökökből sosem volt elég, nagy fizetés és gyors előrelépés. Most azonban még a mérnököknek sem volt jó ideje. Utapaut támadás érte. A Felkelők Szövetsége, vagy ahogy a Birodalom nevezte, a Lázadók nagy fába vágták a fejszéjüket. Ha a bázison nincs semmi, helyőrsége akkor is ezerkétszáz főt számolt, de most, pont akkor, amikor az élelem szállítmányok érkeztek, meghaladta az ezerötszázat is. Mindenfelé rohamosztagosok, felügyelők, felderítő járőrök és mérnökök rohangáltak. Kyle hadnagy sötétszürke katonai nadrágot és felsőt viselt, fekete, lekerekített orrú csizmát, és fekete kesztyűt viselt. Felsőtestén egy könnyű rugalmas robbanásálló páncélt viselt, mely csak mellkasát, hasát, és hátát védte. Sisakja olyan volt mint, a halálcsillag tüzéreinek sisakja. Övén szép sorban sorakoztak felszerelési tárgyai, öt, egyszer használható orvosi injekciós tű, melyek fájdalomcsillapító, és regeneráló folyadékot tartalmaztak, és egy hegesztőpisztolyt, amelyet fúróvá is át lehetett alakítani. Amellett a fúróhoz tartozó fúrófejeket, meg a gyorsan megszáradó ragasztót. Az alapfelszerelés minden katona számára is övére volt akasztva: Egy rövid hatótávú komlink, egy két napra elegendő élelmiszertartalék, egy szintén két napra elegendő vizet tartalmazó kulacs, és a két hétre elegendő mikroszálak. Végigrohant a támaszpont egyik hangárján, oda egy nagy asztalhoz, ami mögött két rohamosztagos, és egy felügyelő állt. A rohamosztagosok a szokásos fehér páncélt viselték, kezükben pedig egy-egy karabélyt tartottak. A felügyelő igazából egy őrnagy volt. Az őrnagy ugyanolyan páncélt viselt, mint Kyle, csak az ő ruhája a sötétzöld, és a sötétebb zöld színeiben pompázott. Sisakja egészen tarkóig ért, csak az arcát hagyta fedetlenül. Az állán egy szíj volt összecsatolva. Mikor Kyle elé ért, a gépe fölé hajolt és megkérdezte:
- Neve?
- Rel Kyle hadnagy.
- Hm… egy mérnök?
- Igen, Uram.
- Fegyvere van?
- Nincs, Uram.
- Menjen a ládához, és vegyen ki egy karabélyt.
- Igenis – Kyle tisztelgett.
Odament a ládához és kivett egy karabélyt. Valami speciális fegyver volt, mert nyolc plazmalövedéket tudott kilőni. „Ez csak egy csőcserés karabély lehet” – gondolta Kyle. Ekkor megrázkódott a bázis. Lenézett az egyik alsóbb szintre, és amit látott, attól megdermedt. Azt tudta, hogy a Felkelők megtámadták a bázist, de ez sok volt. A bázis alsóbb szintjén egy tucat láda mögött hat rohamosztagos védekezett, és körülöttük harminc-negyven felderítő rohangált és lövöldözött. Kyle lerohant a rámpán. Pontosan úgy nézett ki, mint ami volt valójában. Egy mérnök, aki még soha életében nem ölt, és most a kezébe nyomtak egy fegyvert, hogy gyilkoljon. Kyle rosszul érezte magát. Nem szeretett volna ölni. Ő csak életben akart maradni. Az Élni, és élni hagyni elvet vallotta. Belenézett a célzókészülékbe, majd leeresztette a fegyvert. Nem volt gyomra a gyilkossághoz. Viszont néhány lázadó ráfogta a fegyverét és elkezdett lőni. A lövedékek egyenlőre messzebb csapódtak be, de már közelítettek. Kyle, egyébként meglehetősen vigyázatlanul, sarkon fordult és elkezdett rohanni. Csodák csodájára beért a barikádok mögé, melyet a rámpa mellé építettek. Tovább is futott és leült az egyik nagy oszlop mellé, mely a verem felé nyílt. Kinézett, majd rögtön be is húzta fejét, mikor a feje mellett becsapódott egy lézersugár. Két Lázadó csapatszállító lebegett a szint mellett, amiről Lázadó katonák próbáltak átugrani az oszlopok közé. Kyle, bár nem értett a harcokhoz, rögtön tudta, hogy itt a nagy lehetőség, és itt fel is tarthatja őket. Kiállt a két oszlop közé, és elkezdett lőni. Az első lövése hat katonát terített el. Csodálkozva nézte a fegyvert. Egyszerre nyolc lövedéket lőtt ki. „Hm… Talán mégis kezdhetek ezzel valamit” – gondolkozott. Azonban felfigyelt a lövésére néhány rohamosztagos, akik most odarohantak hozzá, és elkezdték lőni a Lázadókat. Ekkor látta meg a verem túlsó oldalát, amin a Birodalmi seregek nagy része állomásozott még nem rég. Lázadó katonák ezrei masíroztak rajta. Kyle megfordult, és elkezdett rohanni. Beért a legnagyobb hangárba, és felrohant az állmennyezet kupolájára. Körülnézett. Szinte rögtön meglátta, amit keresett. Egy karbantartó létra, ami a tetőre vezetett. A tető, itt a verem tetejét jelentette. Kyle belegondolt, hogy legalább ötszáz métert kell a létrán felfelé másznia, kitéve a Lázadók tüzének. Ekkor jutott eszébe övére akasztott datapadja. Gyorsan lekapta övéről, és beütötte kérdését: Van a hangárban motoros csörlő? Rögtön megjött a válasz is: Nincs. A következő kérdés: Van kis erejű motor, kis generátor, drót és némi szíj? A válasznak örült: Van. Lerohant a hangárba és kinyitotta az első ládát. Csak hátizsákok voltak benne. Kiemelt kettőt. A második ládában megtalálta, amit keresett: a kis generátort. De üres volt. Volt még néhány telep is. Azt is berakta a zsákba, ami ettől meg is telt. Aztán megtalálta a motort is, azt berakta a másik hátizsákba. A köteleket és a szíjakat karikába csavarta, és ráakasztotta az első hátizsák oldalára. Azután egy hordozható adóvevőt talált, azt is berakta a második hátizsákba. Ezeket felvitte az állmennyezetre majd ismét lement a hangárba. Talált egy pisztolytáskát, és felcsatolta övére, majd belerakta karabélyát. Ezután némi élelmet, és vizet vett magához egy harmadik hátizsákba. Hátranézett, hogy nincs-e még valami, és egy szigonypuskán akadt meg a szeme. Rögtön felvette, és berakta a táskába. És ekkor meglátott egy sebesült rohamosztagost, a hangár felszálló zónájában. Egy ellenséges mesterlövész lőhette meg. Nem gondolkozott, csak odarohant és felnyalábolta a sebesült katonát. Őt is felvonszolta az állmennyezetre és azután felvitte a bázis tetejére, a zsákokkal együtt. Itt is látta a karbantartó létrát. Fogta a szigonypuskát, betöltötte a kábelt, és fellőtte a létra mellett. Azután odakötötte egy sziklához így nem mozdulhatott el. Fogta a harmadik zsákot, és felmászott vele a létrán. Ott leeresztette a kábel végét, vissza oda ahonnan indult. Ezután lemászott. A szíjakból nem kicsi gyakorlati érzékről téve tanúbizonyságot egy hámot kötött. Azután lehelyezte a generátort és belerakta a tárolókat. A motoros csörlőre bevezette a kábelt, melyet kiemelt a szigonypuskából. Azután bekötötte a rohamosztagost a hámba és a motoros csörlő segítségével felhúzta, a két hátizsákkal együtt. Utána felmászott a létrán, és mikor felért a peremre behúzta a még mindig ájult rohamosztagost. Beadta neki az egyik injekciót és elkezdte vonszolni. Élelme volt, vize volt, orvosi felszerelése volt. Behúzta a rohamosztagost az egyik barlangba.
Az Uralkodó most aggódott. Magát Darth Vadert küldte az Utapaura, hogy kimentse az ottmaradottakat, de az üzenete szerint, nem találtak Birodalmi katonákat. Az Uralkodó határozottan aggódott.
Kyle hadnagy felfigyelt a zúgásra. Kinézett a barlangból, és egy Birodalmi kompot látott. Önfeledten ordítani és integetni kezdett. A komp leszállt, és egy fekete páncélos alak lépett elő. Kyle elvigyorodott sisakja alatt, és összeesett. Elájult az örömtől. Darth Vader mellett néhány rohamosztagos futott le a rámpán és besegítették Kylet és a még mindig ájult rohamosztagost. Vader elismerően nézett Kylera. „Tudhat valamit” – gondolta.
Kyle végre jó kezekbe került egy birodalmi kórházban, azután rögtön a Polis Massara szállították, ahol az új egysége mellett, elkezdte szolgálatát, mint az Ezüst Sólyom Rend tulajdonosa. Végre ismét gépek mellett lehetett.
Jövő héten jön a következő rész Kyle hadnagyról. Az az első kalandja lesz.
