Rell Kyle a Bizmult nevű birodalmi csillagromboló egyik mérnöke felegyenesedett az AT-ST lépegető vezetőfülkéjében, és lekiáltott az egyik rohamosztagosnak:
- Egyszerű eset, és talán ezért volt nehéz megoldani. Gyakorlatok után, a sofőrök teljesen hátratolták a széküket, és az hozzáért a hűtőrendszer belső szellőzőnyílásaihoz, így meggátolta a hűtés folyamatát, ezért túlmelegedett a motor, elkezdett tágulni és ez eltolta a lábakat. Egy nagyobb védőrácsot javasolnék a nyílásnak, ezzel meg lehetne oldani.
- Rendben. Szólj a hangárparancsnoknak, hogy megoldottad. Talán még elő is léptetnek.
Kyle lemászott a lépegető oldalához támasztott szervizlétrán, és felnézett a falakra. A falak fekete és fényvisszaverő egyhangúságát, csak három egyenként négy méter hosszú és egy méter magas ablak zavarta meg. Ezekből az ablakokból remek kilátás nyílt. Persze remek lőállás is volt. Kisietett a hangárból, de a kapu mellett rögtön jobbra fordult, fel egy lépcsőn, ismét jobbra, megnyomott egy gombot a panelen, az ajtó kitárult, és már ott állt a hangárparancsnok előtt. Tisztelgett és feszes vigyázz állásba vágta magát. A parancsnok hanyagul intett, mire Kyle jelentett:
- Uram, megoldottam a problémát. A dolgok oka…
- Hagyjuk a technikai részleteket. Küldje majd el a jelentését. Gratulálok Kyle, mostantól tizedes.
Kyle örült. Hamar, körülbelül két hónap alatt lett tizedes. Az iskolában jó osztályzatokkal végzett, és rögtön jelentkezett a Mérnöki Akadémiára, ahol csak kiváló osztályzatokkal évfolyamelsőként végzett. Ezután elvégeztettek vele néhány más tanfolyamot, és 32 évesen már egy birodalmi csillagrombolón találta magát a technikusrészlegben, mérnökként. És most, kéthónapnyi szolgálat után már tizedesnek lenni, ez megtiszteltetés. Tisztelgett, csinált egy hátraarcot és kivonult a szobából. Első útja, a hídra vezetett, és jelentette a kapitánynak, hogy a parancsnoka előléptette tizedessé. A kapitány begépeltette az egyik technikussal az adatokat a gépbe, és szólt Kylenak, hogy menjen kabinjába, hamarosan kiutalják, új altiszti fülkéjét, és megkapja új egyenruháját. Kyle természetesen így tett.
Az új fülkéje még mindig nem volt nagy, de remek volt egy mérnök számára. Egy „ágy” egy íróasztal, egy számítógép, egy szekrény, amiben két technikusruha, és egy űrruha kapott helyet, bár a mérnökök (és a technikusok) ruhája, készenléti űrruha is volt egyben. A kis kabin, a többi mérnök és technikus kabinnal együtt – érthető okokból - a generátorok közelében volt, az alsóbb szinteken, a hangároktól sem túl távol. Kyle beült a gépe elé, és elhatározta, hogy élni fog újdonsült rangjával. Ekkor azonban vészriadó harsant, és a monitorokon megjelent a felirat: Veszély! A hangszórók pedig elkezdtek bömbölni: Riadó, riadó. Minden rohamosztagos jöjjön a hangárokba. Betörtek hozzánk! A francba, a pilóták is jöjjenek! Egy bombázóraj támad meg minket. A lövegek nem tudják lekapni őket!
Kyle rögtön felvette sisakját, felcsatolta övét és lerohant a hangárba, több technikussal, mérnökkel együtt. Ott lent, már a pilóták átkozódtak, a hangárparancsnokokkal. A Lázadókat megölték, de a TIE vadászokat megbütykölték. És most a TIE vadászok nem tudtak felszállni. Űrgárdisták egy csoportja rohant be a hangárba, és ugrott ki a nyílt űrbe, bekapcsolt rakétahátizsákkal. Kyle megdöbbent. Lézer és rakétavetőkkel a vadászgépek ellen? Gyorsan odarohant a vadászgépekhez, és beugrott az egyikbe. A szervizlétra feldőlt. Kyle begépelt egy sor parancsot, hogy lássa mi a hiba. Egy régi hiba volt, amit már évekkel ezelőtt fölfedeztek. Valahogy azonban a hibára semmi módot nem találtak ki. Hogy miért? Mert csak emberi és direkt szándék tehette így tönkre a vadászokat. És a Birodalomban nem voltak árulók. Kyle begépelt néhány parancsot: 1. Kapcsold vissza a hajtóművet a számítógépre. 2. Kapcsold vissza az ágyúkat. 3. Kapcsold vissza a fúvókákat. 4. Kapcsold vissza a tölteteket. Bár, mielőtt ezeket a parancsokat begépelte le kellett szedni a vezérlőpanelt, és össze kellett kötni a kábeleket, újrakapcsolni az egész energia-elosztást. Kimászott a gépből, illetőleg leugrott, mert a nagy kavarodásban senki sem állította fel a szervizlétrát. Integetett egy pilótának, mire az odafutott. Kyle szólalt meg:
- Próbáld ki most a gépet. Lehet, hogy működik.
- Oké. Megjavítottad?
- Remélem.
A pilóta beszállt a gépbe, ami csodák-csodája felszállt. Mindenki ordítozott, legfőképpen Kyle, aki két másik mérnöknek magyarázott, arról, hogy hogyan kell megszerelni a gépeket. Mindhárman elindultak külön-külön és egymás után javították meg a gépeket. Egyre több vadászgép szállt föl, és a Lázadó egységek visszavonultak. A hangárparancsnok lépett oda a három mérnökhöz, akik egy sarokban álldogáltak:
- Holnap reggelre legyen a jelentésük az asztalomon – azzal csinált egy hátraarcot és ellépdelt.
- Nos, Kyle ezt szépen megoldottuk – szólt az egyik.
- Ja. Megírjuk a jelentést most?
Kyle ezután őrmesterré lépett elő, míg két társából tizedes lett. És Kyle hadnagy boldog volt.
És mikor egy főadmirális jött meglátogatni a csillagrombolót, elvitte Kyle -t és még tizenkilenc embert, egy tesztállomásra, egy aszteroidára.
